Nagy érdeklődés övezi a forrongó Észak-Afrikai arab országokban lévő történéseket.

Hatásait még nem lehet megjósolni, de lehet találgatni. Az látható, hogy Európa különösen nagy aggodalommal figyeli az Észak-Afrikai fejleményeket, aminek egyik oka a jelentős olajimport. A válság hatásaként sejthető, hogy az olajár emelkedni fog, az pedig még inkább meg fogja terhelni az európai háztartásokat, amelyek - különösen a komoly adósságokkal küzdő déli országokban - már amúgy is nehéz helyzetben vannak a takarékossági intézkedések és munkanélküliség növekedése miatt. Az olaj drágulása miatt még feljebb megy az élelmiszerek ára.

Európa gazdasági növekedésére nézve is aggasztó lehet a helyzet.Az Európai Unió legnagyobb gazdaságában, Németországban a hagyományosan a növekedés motorjának számító export mellé az utóbbi időben már kezdett felsorakozni a belső fogyasztás is, mint felhajtó erő, az élelmiszerek drágulása azonban megakaszthatja ezt a folyamatot. A drágulás miatt a németek nagyobb bérkövetelésekkel állhatnak elő, ami végül kamatemelésre késztetheti az Európai Központi Bankot, nehogy még jobban nekilóduljon az infláció. A kamatemelés viszont lassíthatja a növekedést az euró övezet országaiban - különösen hátrányosan érintve a periférián lévő országokat -, ami végső soron kihatással lehet az egész unióra. E mellett még számolni kell a menekültekkel is,(persze ha durvul a helyzet) ami próbára teheti az Unió cselekvőképességét.
Viszont mint minden változásban, ebben a helyzetben is benne vannak a lehetőségek. Lehetőségek az adott országok demokratikus fejlődésében és a lecsendesedést követő újjáépítésben rejlenek. A diktatórikus rendszereket esetleg követő fejlettebb demokráciákkal való együttműködés pedig az EU számára a közelsége és tapasztalata alapján lépéselőnyt hozhat. Addig viszont még „sok víznek le kell folynia a vén Dunán” és úgy tűnik  valaki más az aki lépéselőnyét építgeti. Az ország aki építgeti Afrikai befolyását nem más mint Kína. A jelenlegi helyzetben a minap a következő hírre lettem figyelmes: ……..

Kína-Afrika: több tízmillió dolláros megállapodások születtek”.
Több tízmillió dollár értékű megállapodásokat írtak alá Kína és öt afrikai ország képviselői az elmúlt egy héten, amikor Jang Csie-cse (Yang Jiechi) kínai külügyminiszter felkereste Zimbabwét, Guineát, Gabont, Togót és Csádot.
"A kínai külpolitikának és Kína hosszú távú stratégiájának része a szolidaritás és az együttműködés az afrikai országokkal" - hangoztatta csütörtökön befejeződött körútja során a kínai diplomácia vezetője. Köztudomású, hogy a világ második legnagyobb gazdasága módszeresen építi, bővíti kapcsolatait a számára elsősorban nyersanyagot és olajat szállító országokkal, miközben Nyugaton Peking szemére vetik, hogy partnereinek kiválasztásánál nincs tekintettel az adott ország politikai berendezkedésére, diktátorokkal is üzletel.
Amikor Jang tizenegy tagú delegációjával útjának első állomásán, Zimbabwében járt, a vendéglátó miniszterelnök kijelentette: még több kínai üzletet, beruházást szeretne látni az országában. A kínai diplomácia vezetőjétől pedig azt idézték, hogy "Kína azt vallja, hogy az afrikaiak joga fejlődésük útját megválasztani, mivel ők uralják az afrikai földrészt, mások itt csak vendégek". Újságírók előtt azt is mondta: Kína a Zimbabwét sújtó szankciók felszámolását támogatja.
A kétnapos hararei tartózkodás idején Jang és helyi kollégája aláírt egy szerződést, amelyben Peking 7,6 millió dollárral növeli a gazdaságilag igen nehéz helyzetben lévő ország számára folyósított segélyének összegét. Sajtójelentésekből úgy tudni, hogy Kína 10 milliárd dolláros beruházásra is készül a helyi bányaiparban, a mezőgazdaságban és az energiaiparban.
Zimbabwei statisztikai források szerint 2010-ben a két ország közötti kereskedelmi forgalom elérte az 520 millió dollárt, s Kína lett az ország legnagyobb dohányfelvásárlója. Kínai vállalatok ugyancsak érdekeltek a helyi króm- és gyémántbányászatban.
A kínai külügyminiszter háromnapos guineai munkalátogatásán két - összesen 26 millió dolláros - együttműködési megállapodás szentesítésére került sor. Ezek részleteit nem ismertették, de Jang a helyszínen arról beszélt, hogy ösztönözni fogják a kínai vállalatok befektetéseit a guineai piacon az infrastruktúra mellett az áramszolgáltatásban és a mezőgazdaságban. Kína vízerőművi és termálvíz-hasznosítási projektekben is érdekelt Guineában, s szó van együttműködésről a bauxit kitermelés, illetve alumínium előállítás területén is. Guinea becslések szerint a világ bauxitkészletének mintegy a felével rendelkezik.
A gaboni látogatásról szóló híradások egy közel 130 millió dolláros fővárosi villamos áram-hálózati beruházásról, valamint egy 128 millió dolláros húsz évre szóló kedvezményes hitelről szóltak. Az ország elnöke itt is a piac szívesen látott szerepelőinek nevezte a kínai vállalkozásokat.
Jang a nyugat-afrikai Togóban - a térség egyik legszegényebb államában hatmillió eurós segély-megállapodást írt alá. A pénzt mezőgazdasági, egészségügyi és oktatási célra ajánlja a kínai kormány.
Jang húsz órát töltött Csádban, körútja utolsó állomásán. Kína és Csád kereskedelmi forgalma 2010-ben 200 százalékkal nőtt, értékben elérte a 700 millió dollárt. Az idei kilátások ugyancsak ígéretesek.
Kína az 1980-as években kezdte befektetéseit a fekete kontinensen, s a 90-es években már látványosan fokozta jelenlétét. 2009 végéig Kína Afrika 49 országában összesen kilenc milliárd dollárt fektetett be elsősorban az infrastruktúrába, a bányászatba, a gyáriparba és a szállítási ágazatba. A kínai vállalatok utakat, házakat, kórházakat, sportlétesítményeket, vasutat és iskolákat építenek. Az olaj, gáz és nyersanyag kitermelés mellett ott vannak a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban, az építőiparban, az erdészetben, a halászatban, a kereskedelemben, valamint a pénzügyi szektorban is.

Nos ezek után mi az mi javasolható?
1.Azt gondolom a Fejlődő piacokat és Afrikát a bizonytalanság miatt a befektetőknek jelenleg kerülni kell, de figyelemmel kell kísérni az átalakulás irányát.
2. Befektetési célpontnak az olaj drágulásának kihasználását, a nyersanyagokban még bővelkedő Oroszországot, és a most nyugalmasabb, de nagy fejlődés előtt álló Latin-Amerikai országokat, és természetesen a Nemesfémek piacát látom választhatónak. De ott van Észak Amerika és persze a rossz jelek ellenére a válságból kilábaló Európai országok is ahol az Élelmiszer várható drágulása hozhat jövedelmet. stb-stb.

Raffay Tibor
Független Pénzügyi Tervező
Közgazdász Szakmérnök